MAD Unleashed

Az egykor nyüzsgő metropolisz gyengülő fényében Alex Mercer egy összetört felhőkarcoló maradványai tetején állt, szemét a horizontra szegezve. A tüzes narancs és vérvörös árnyalatokra festett égbolt néma tanúbizonyságot tett a kibontakozó őrületről. Három különálló nyomvonal, mint egy haragvó isten ujjai húzódtak felfelé távoli országokból, jelezve a világ szuperhatalmai által indított nukleáris robbanófejek felemelkedését: Amerika, Oroszország és Kína.

Alex, az egykori városkutató és vonakodó túlélő, mindig is lenyűgözte a civilizáció csontváza. Most maga a világ egy nagy, elhagyatott rommá vált. A robbanások távoliak voltak, de az üzenet egyértelmű volt - az emberiség hübriszsége végül a végső ostobaságba tetőzött. Ahogy a kilövések kezdeti lökéshulláma visszhangzott a beton és acél üreges kanyonjain, Alex érezte egy új korszak kezdetének remegését.

A lenti utcákon pánik tört ki. Az emberek a túlélés őrült táncában tülekedtek, boltokat raboltak ki, autókat raboltak el, és egymást taposták, hogy kétségbeesetten menedéket találjanak. A társadalom vékony héja, amelyet oly régóta a rend ígérete tartott fenn, pillanatok alatt megperzselődött. A káoszban Alex a hátborzongató nyugalom szigete maradt, nem közömbösségből, hanem mélyen gyökerező beletörődésből, hogy az egykor ismert világ visszavonhatatlanul elveszett.

Miközben az éjszakai égboltot lángba borította az emberiség haragja, Alex leszállt a helyükről, és elhatározta, hogy eligazodni fog a káoszban. Tudták, hogy az igazi küzdelem előttünk áll - nemcsak az elkerülhetetlen zuhanás és a környezet összeomlása elleni küzdelem, hanem az emberiség lelkéért vívott harc, miközben a világ maradványai egymás ellen fordulnak a túlélésért.

Így hát nehéz szívvel és a közelgő sötétség ellen megacélozott akarattal Alex elindult a romok közé. Túlélésük történetét még meg kellett írni, de ez nem csak a kitartásról szól, hanem a remény kereséséről is a világ hamvai között.

Alex: "Hello? Megsérült valaki?"

1. túlélő: (Óvatosan) "Ki vagy? Te nem tartozol közéjük, igaz?"

Alex: "Nem, nem. A nevem Alex. Csak kellékeket keresek, és próbálok értelmet adni ennek az egésznek."

2. túlélő: (Közbeszól) "Van értelme? A világ eltűnt, ember. Nincs már semmi értelme."

Alex: "Mindig marad valami. Újjáépíthetjük, újrakezdhetjük. Mi a neved?"